Mindig tanul az ember, avagy a fehér festék és a tanninok esete

renovatura_chair

Ez a csíkos szék eléggé kifogott rajtam az elején. Azt hittem, hogy egy egyszerű átalakítás lesz, de kiderült, hogy több van benne, mint, amit kifelé mutat magáról. Természetesen sokat is tanultam belőle, de megdolgoztam vele érte rendesen.

A munkát a csiszolással kezdtem, hogy a tejfesték jobban tapadjon, bár tettem hozzá tapadásfokozót, de biztos, ami biztos. Az első réteg festék nem fed teljesen, ezért először nem is tűnt fel semmi, viszont amikor már a harmadiknál sem fedett, akkor már furcsálltam, hogy még mindig rózsaszínes a festék. Pontosabban ilyen:

rozsaszin_bleed through

Ezt már a csiszolás után fotóztam, mert persze naivan azt hittem, hogy csak a pác miatt történik mindez és ha újra megcsiszolom, úgy már rendben lesz. Az újabb próbálkozásnál elővigyázatosságból csak a támlát festettem le, amiről a fenti fotót is készítettem. Látszik, hogy még mindig átüt a festéken valami. Úgyhogy félre is tettem, amíg rá nem jövök, hogy mi ez.

Ja és közben próbálkoztam más vizes alapú festékkel is, de az meg teljesen rossz volt, és le is pattogzott. Említésre sem méltatom :)

Ha szeretnétek tudni, elárulom, hogy a titok a fában lévő tanninokban rejlik. Legalábbis ezt mondják az okosok. A helyzet pedig orvosolható. Egyesek az alapozó festékre, mások pedig egy átlátszó fedőrétegre (viasz, sellak, poliuretán lakk) esküsznek. Ezen a széken fehér színű nem vizes bázisú alapozó festéket használtam, ami nagyon nem tartozik a kedvenceim közé. Nehéz volt szépen felkenni, hogy sima legyen a felület és a csiszoláshoz is jó erőnlét szükségeltetett. Szóval azért megizzadtam a végére.  A kárpitozás pedig csak ezután következett… :)

renovatura_chair blue stripes

Eredetileg egy lenvászon anyagot terveztem rá, amit átmenetes festéssel be is festettem, de túl vastagnak találtam, ezért végül egy vékonyabb vászonanyagot választottam, amit egy sötétebb kékre színeztem. A csíkok pedig az előző nem megvalósult átmenetes festés jegyében születtek. Szeretem, ha egy bútornak van egyénisége, ő pedig egy ilyen tökéletlen-átmenetes-csíkos lett :)

renovatura_chair blue

Mondanom sem kell, hogy a kárpitozással is meggyűlt a bajom, jobban mondva a kapcsozó géppel, mivel az elektromos kapcsozógépemet kb. 5 perc alatt vettem meg… Természetesen a legolcsóbbat és mindenféle kárpitos szerszám szaktudás ismerete nélkül. Például, hogy milyen hosszúságú kapoccsal érdemes kárpitozni… No de sok bosszankodással, izomerő befektetéssel és utánajárással később elmondhatom, hogy egy igazi légbefúvós kárpitos kapcsozógép boldog tulajdonosa vagyok! El sem tudom mondani mekkora megkönnyebbülés ezzel dolgozni. Óóóriási! :) Csináltam is róla fotót, hogy lássátok miről beszélek. A bal oldalon a múlt látható, a jobb oldalon pedig a fantasztikus jelen.

renovatura

Ha van kedvetek, holnap (vasárnap) megnézhetitek élőben is a kék éjjeli szekrénnyel együtt, a Margit utca 9.-ben, ahol egyébként mindenféle szuper, hazai termelőktől származó dolgot lehet kapni. Ja és a házi tejből készült túrónak isteni az íze, ezért inkább evésre, mint festék készítéshez ajánlom :)


4 thoughts on “Mindig tanul az ember, avagy a fehér festék és a tanninok esete

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s