A műhely – kezdetek

Olyan rég szerettem volna egy műhelybe költözni, hogy már idejét sem tudom. Először csak egy múló gondolatként merült fel bennem, de lassan-lassan tele lett a hócipőm azzal, hogy soha nem találok meg semmit, mert itt-ott-amott vannak a cuccaim… Végül rászántam magam. Itt az ideje, hogy kibéreljek egy műhelyt, ahol mindennek meg van a maga helye, mindent rögtön megtalálok és úgy alakítom ki, ahogy nekem tetszik.

Ahogy az lenni szokott, tisztán láttam a lelki szemeim előtt, hogy hol lesz és hogy fog kinézni. Esetleg valakivel közösen bérelnénk egy helyet. Elképzeltem, milyen lesz. Világos, közeli, jó megközelíthetőségű, talán van egy kis kirakata, hogy az emberek betérhessenek alkalom adtán és a szomszédokat nem zavarja a por és a szalagcsiszoló zaja sem, mert szuper megértő mindenki.  Pont, mint a mesében. Persze mindezt Budapest, egy művészekkel és galériákkal teli utcájában… Ezután arcon csapott a valóság… Hogy rövidre fogjam a hosszú történetet, az elképzeléseimből kizárólag egy szempont, – a számomra legfontosabb – valósult meg, a világosság.

Végül tőlem jó messze, egy ipartelepen sikerült találnom egy helyet, aminek így utólag már nagyon örülök. Amikor először mentem megnézni, dobogott a szívem rendesen, mert nem szoktam hozzá az efféle környékhez. Ez egy igazi, férfiak uralta vidék. Én vagyok ott a kakukktojás. Most már nagyon élvezem és kicsit olyan mintha hazajárnék. Az emberek nagyon rendesek és segítőkészek. Bármit kérek, megteszik. Szükség van egy létrára? Hoznak kettőt. Flexelni kell a falról a kiálló fémbigyókat? Fél órán belül nyomuk sincs. Szóval ilyen rendes emberekkel kerültem össze. Ja és az átalakítás története még csak most jön, mert az is egy külön sztori. Ha még győzitek olvasni a hosszúra sikerült bevezetőmet, akkor most jönnek a képek…

A műhely ilyen volt, amikor először megláttam.

leendő műhely

Az első gondolatom az volt, hogy a műanyag lambériának mennie kell. Megbeszéltük, hogy a kedvem szerint alakíthatom a helyet és még kapok kedvezményt is cserébe. Persze akkor még azt hittem, hogy pikk-pakk leszedem a lambériát, kiglettelek néhány lyukat, kifestek és tá-dááám, kész is; kezdhetek bepakolni. A bútorátalakító tapasztalataim alapján viszont tudtam, hogy soha semmi nem olyan egyszerű, mint amilyennek elsőre tűnik. Itt-ott mindig felbukkan valami furfangosság. A megérzésem ezúttal sem csalt, mert amikor leszedtük a lambériát, az alatta lévő falrész katasztrofális állapotban volt. Kiderült, hogy a vakolat porzik, amit néhány helyen egészen a tégláig kell leszedni, és újravakolni.

leendő műhely

Szerencsére mindig volt segítségem, amiért nagyon hálás vagyok. A nap végére mindig hullafáradt voltam (szerintem nem csak én), de a munka  nagyon jó hangulatban telt.

leendő műhely

Ez az kép a lambéria leszedését követően készült. Természetesen, mivel ez az első fotó rólam a blogon, a legszebb ruhámat vettem fel. ;)

A vakolást anyával kezdtük. A két nőszemély, akik még soha ilyesféle munkát nem végeztek. A tüzépen is kérdően néztek rám először, de végül türelmesen elmagyarázták, hogy mit, hogyan kell csinálnunk. Én pedig meggyőztem őket, hogy meg tudjuk csinálni (gondoltam, amilyen volt, annál rosszabb nem lehet). Szóval nekiláttunk és egy hétvégét dolgoztunk vele, mire ez lett az eredmény. Nem túl látványos, mégis fontos alapozó munkát végeztünk.

leendő műhely

Persze két vakolás között még elmentünk az Operett színházba is, mert a jóból néha megárt a sok :)

Ezután jött a hosszú hétvége és ezzel együtt az igazi szakemberek. Tibi, aki tudta mi a dörgés, mert már többször is vakolt…évekkel ezelőtt, és Laci, aki fotós és – így utólag – professzionális glettelő is egyben. Ezúton üzenem, hogy ha valaha pályát változtatna, akkor szívesen írok neki ajánlólevelet.

leendő műhely

Első nap vakoltunk.

leendő műhely

A vakoló  csapat.

leendő műhely

Másnap következett a glettelés.

leendő műhely

A végén pedig a megszáradt glett lesimítása csiszolópapírral, ami iszonyatos porral járó munka. Maradt még egy két hely, amit ki kellett simítani, ezért látszódnak a még meg nem száradt sötétebb glettfoltok.

leendő műhely

A sarkok és élek nem lettek épp nyílegyenesek, de azt hiszem, hogy mindannyian a legtöbbet hoztuk ki magunkból, beleadtunk apait, anyait. Szerintem szuper lett és ezúton is köszönöm mindenkinek a kitartó segítséget.

Nemsokára festek, kellenek még polcok, munkaasztal és más bútorok is. A fejemben már mindennek megvan a helye. Lesz benne csavar is (nem szó szerint), ami remélem, hogy sikerülni fog, de még nem árulom el, hogy mi. A beköltözés fokozatosan fog történni, amiről majd mindig tudósítok. Persze közben bútort is fogok festeni és most kivételesen karácsonyra is vannak terveim.


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s