Valakinek lom, másnak vagyon – gondolatok a lomtalanításról

Ha a lomtalanítás egy személy lenne, akkor biztos jó barátok lennénk. Minden évben izgatottan várnám a találkozást. Persze mindig okozna meglepetéseket, pozitív és negatív szempontból is. Viszont folyton tanulnék tőle valami újat. Főleg saját magamról, de másokról is. Azokról akiket általa hozott össze a sors néhány rövid pillanatra. Általa kibővülne az emberekről és saját magamról alkotott látásmódom is. Ha a lomtalanítás személy lenne. Persze nem az, de ha az lenne, ilyennek képzelném.

A lomtalanítás számomra egyben kaland is.  Sosem tudom, hogy épp mi fog történni velem. Egyszer megbüntettek tilosban parkolásért a belvárosban (na az nem volt egy nyereséges nap), máskor pedig kilyukadt a biciklim kereke. Viszont történtek velem klassz élmények is. Egyik évben például, amikor még a II. kerületben laktam, épp lomtanítás zajlott és a hazafelé utamon rátaláltam egy nagyon klassz vidéki stílusú asztalra, amit addigra már persze lefoglalt valaki, aki 3000 Ft-ért adta volna tovább. Akkor még nem tudtam, mi a dörgés, így elutasítottam. Később meggondoltam magam, de mire visszatértem, már hűlt helye volt. Elindultam hát magam szerencsét próbálni és így került hozzám a szívemhez nagyon közel álló fiókos asztal, amit később felújítottam. Ez volt az első bútor, amit tejfestékkel festettem le, és ezzel kezdődött a tejfesték iránti szerelem.

előtte-utána

Az ember sosem tudja, hogy talál-e valamit. Van, amikor teljes időfecsérlés az egész, mert a “hivatásosok” már összekapkodtak minden arra érdemes bútort. Persze ők túlerőben vannak. Viszont van, amikor minden megadatik, amire az ember épp vágyik.

Általában nem szoktam tervezgetni, de most szerettem volna a műhelybe való tárgyakat, bútorokat találni. Ezúttal valahogy minden a legjobban, az elképzeléseim szerint alakult és még azon is túltett. Néha a profiknak nem éri meg valamit elvinni, így a nap végén otthagyják. Most is így történt ez két szőnyeg esetében. Délután még valaki más köszörülte rá a fogait,  viszont később nélkülük távozott a helyszínről. Így amikor másodszor arra jártam nagyon megörültem és le is csaptam rájuk.

Egyébként meg kell mondjam, hogy a lomtalanítás elég fárasztó biznisz. Aki azt mondja, hogy ez nem munka, az még nem lomtalanított, vagy nem igazán. Idén felvettem a profi lomtalanító ruhámat, (amiben egyébként a műhelybe indultam eredetileg, de végül így alakult) és a pléhpofámat. Így róttam hátratett kézzel az utcákat, – mint valami hozzáértő szakember egy neves kiállításon – árgus szemekkel pásztázva a lomkupacokat. Belül viszont mosolyogtam. Na jó, azért kívül is. Régebben jobban érdekelt, hogy mit gondolnak rólam az emberek a lomok közt babrálva és nézelődve, de már nem törődöm ezzel a gondolattal. Egyébként nagyon sok jó tapasztalatom van az emberekkel kapcsolatban, ilyenkor mindig szóba elegyedek valakivel, aki szintén zenész. Sokféle személyiséggel összehoz az élet. Van, aki könyveket gyűjt, van aki kisebb tárgyakat, vagy egyéb számára hasznos holmikat keresgél. A “hivatásosokat” sem szabad kihagyni, nélkülük nem lenne teljes a lomizás élménye.

Mellékesen megjegyzem, hogy az utcán sétálva elcsíptem egy apa és kisfia közti beszélgetést, ami nagyon szimpatikus volt számomra. Az apa épp azt magyarázta a fiának, hogy ezek az emberek nem kukáznak. Mindenki csak azt viszi magával, amire épp szüksége van. Emlékeztetnem is kellett magamat erre.

Szóval ezen a hétvégén nekem is sikerült egy csomó klassz dolgot beszereznem, amit vagy felújítok, vagy pedig hasznosítani fogok a műhelyben.renovatura

Látjátok milyen szépek a szőnyegek, amikről írtam az előbb? Egy alapos tisztítást követően az egyikből szerintem faliszőnyeg lesz, csak mert egy szőnyegnek a falon a helye. Nem is a padlón! A két szék közül az egyik a műhelyben használatos székem lesz. Azon fogok majd üldögélni, miközben szorgosan dolgozom. A másikat pedig felújítom. Még nem döntöttem el, hogy melyiket. A barnának hiányzik az ülő része, úgyhogy valószínűleg ez kap egy teljes átalakítást.

 

muhely-asztal

Ez az asztal egy nagy lomhalmaz közepén álldogált és csak rám várt. Először azt hittem, hogy nincs meg a fiókja, de az utolsó percben ráleltem…vagy ő rám. Ki tudja? Ti is látjátok a szépségét a viseltes külső mögött?

asztal

Elég ramaty állapotban van. Látszik rajta, hogy az élete eddigi részében is műhelyasztalként szolgált, de nem nagyon vigyázott rá a gazdája, mert tele van fúrva a teteje lyukakkal, és az asztallap elülső része le is törött már.

muhely-asztal-workshop-table

Nagyon sok energiát nem akarok belefektetni a felújításába, mert munkaasztalként fogom használni, így csak a tetejét csiszoltam le, a többi részét pedig lefestem. Bár tetszik ez a zöld szín, de elég koszos, ezért nem hagyom így.

Itt még csak a csiszolt állapotában látszódik, de már megkapta az első réteg festéket. Ha kész lesz, megmutatom. Nem akartam nagyon feltűnőre, ezért az egyik kedvenc tejfesték színemmel festettem le. Ez a driftwood az Old Fashioned Milk Paint-től.

muhely_workshop

 

Ezt az éjjeli szekrényt hosszas töprengés után hoztam el. Viszont miután megjelentek a lelki szemeim előtt az átalakítási lehetőségek, már nem hagyhattam ott. Az első réteg festéken már túl is van. Kitaláljátok, hogy milyen színű lesz?

éjjeli-szekrény-előtte_nightstand-before

 

Ti hogy álltok a lomtalanításhoz? Találtatok már valaha kincseket a kidobott holmik közt?


4 thoughts on “Valakinek lom, másnak vagyon – gondolatok a lomtalanításról

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s