A hibázás szépsége

Erre a klassz összeállításra bukkantam (persze, hogy a Pinteresten keresztül), ami valójában egy kiállítás a hibázás tárgyi, fizikai megvalósulásáról, annak pozitív inkább mivoltát hangsúlyozza. the-beauty-of-mistake-lisbon-by-PuppenHaus-yatzer_3

Hirtelen bukkant fel bennem ez az érzés, ezért most nyíltan bedobom ezt a filozófiai kérdést: vajon a hiba lehet-e pozitív?

Tényleg negatív cselekedetnek kell lennie, ha elrontunk valamit? Lehet-e azt visszájára fordítani? Vagy épp az ellenkezőjét tenni…kiemelni a szépségét. Mindennek tökéletesnek kell-e lennie, vagy feltétlenül az elképzeléseink szerint alakulnia?

Azt is mondják, hogy aki nem hibázik, az nem is él. Meg, hogy a hibáinkból tanulunk. Akkor vajon miért állunk hozzá negatívan, teszem fel a nagybetűs kérdést? Mi okból szégyelljük el magunkat az iskolapadban, vagy a munkahelyen, vagy bárhol másutt magunkat, ha rontunk valamit? Hisz, ha az nem történik meg, akkor az azt követő lépés sem valósul meg. A “hiba” kijavítása, vagy éppenséggel a szépségének kiemelése.

Néha pedig rá kell jönni, hogy a hiba maga a tökéletességre törekvés, az elképzelések, vagy netán vélt, vagy valós elvárások feltétlen hajszolása. Ebbe a csapdába néha belesek, viszont, amikor sikerül elengednem ezeket, abból születnek az igazán kedvemre való munkák és az örömteli élmények.

Egy szó mint száz az élet hibák nélkül hiába való!


2 thoughts on “A hibázás szépsége

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s