Hogyan készült: sötétkék íróasztal

asztal átalakítás - renovatúra

Az előző bejegyzésben ígértem egy leírást az asztal átalakításról és bár nem készítettem túl sok közben fotót, ez egy olyan teljes körű átváltoztatás volt, hogy gondoltam legalább azt a néhány a fotót megosztom itt a blogon, amim van. Így főleg a leírásra és a fantáziátokra kell hagyatkoznotok. Egyébként az utóbbi kettő bútor átalakítás során nem is nagyon jutott eszembe, hogy elővegyem a kamerát, inkább a munkára és a megvalósításra koncentráltam. Utólag azért összeszedtem néhány tapasztalatot, amit talán tudtok hasznosítani egy-egy saját projektnél.

A történet így kezdődött:

előtte - before

Nem valami étvágygerjesztő, ugye? Viszont a hosszú fogantyúk különleges karakterrel áldották meg szegény párát, így nem hagyhattam ki a lehetőséget, ami ajánlkozott egy teljes körű átváltoztatásra. Volt benne fantázia. Na meg munka is bőségesen.

Mondanom sem kell, hogy a felületet lakkozták. Az asztallapot valami nitrolakk félével kezelték, amit maróanyag persze nem hoz le, a csiszolás pedig egy ilyen vastag réteg esetében kizárt. Elkezdtem, de hamar fel is adtam. Így maradt a hővel történő eltávolítás. Mivel nincs hőlégfúvóm, – amit igazán ideje lenne már beszereznem – és az otthoni vasalómat sem volt kedvem beáldozni, ezért a nagyanyám régi utazós vasalóját használtam. Stewardess a becses márkája.

lakk-eltavolitas2

Ezzel talán fél percig (sem) melegítettem a lakkot és utána úgy jött le, mint a vaj. Még a vasalóhoz sem ragadt hozzá, úgyhogy akár a nagyobbikat is bevethettem volna erre a műveletre. Szép lassan végigmentem az egész asztallapon, amikor pedig elkapott türelmetlenségi hév, akkor többet kapargattam a kelleténél. Aki türelmes tovább él – ahogy a híres japán mondás is tartja. Aki pedig türelmetlen, annak karcos lesz az asztallapja és utána duplán csiszolhatja simára. Ez meg már egy bölcs székely mondás…aki nem hiszi, járjon utána.

Miután a lakkot sikerült legyűrni, szépen simára csiszoltam és – engedve a kísértésnek – az éles 90 fokos éleket kissé tompítottam. Az asztallapon is és a lábakon egyaránt, mert így jobban tetszetek. Ez amolyan személyes preferencia.

Ha közelebbről megnézitek az előtte képet, akkor látjátok, hogy az asztallapban volt egy fél cm-es rés. Ezt mindenképp szerettem volna eltüntetni, így egy préselt lemezből vágtam hozzá megfelelő darabokat és azokat ragasztottam a két rész közé. Eredetileg ezt lefestettem volna, de később meggondoltam magam és hagytam így ahogy van. Egy újabb sötét csíkot már túlzásnak éreztem.

A tetejét, a lábán a zokni részeket és a fiókbelsőket dió és egy csipetnyi cseresznye pác keverékével színeztem sötétre.

asztal-renovatura

A fiókok, – összesen nyolc darab – lesimítása elég nagy falat volt, mert egy sima felület elérése volt a cél. Először eltávolítottam az eredeti hosszúkás fogantyúkat, amik egy-egy tiplivel voltak rögzítve a fiókokhoz. A fennmaradt lyukakat anyag újrahasznosítás címén a fogantyúk tiplijeivel tömködtem ki. Egy kb 1,5 cm mély lyukat nem lehet szépen fatapaszozni, mert megrepedezhet, és a végén a sok munka kárba vész. Ezután simára csiszoltam a felületet és ahol még volt néhány mélyedés, esetleg repedés, azokat kitömködtem a fatapasszal. És végre elérkeztünk a festéshez!

kezdetek

A fenti képen épp színeket próbáltam kikeverni. (A háttérben pedig látható, hogy már alakul a szerszámtartó fal a műhelyben!) Mindig félreteszem a kávés és tejfölös poharakat, ezekben készítem a tejfestéket. A tejfölös különösen alkalmas erre, mert ha netán marad a festékből, azt a tetejével lezárva el lehet tenni a hűtőbe. Egy hétig a hűtőben biztosan kibírja a festék egyébként.

A szín a koromfekete és az esőfelhő színek keveréke, ami ezen a képen nem jön annyira át, mert inkább szürkésnek hat, de nekem elhihetitek, hogy amolyan navy kék színű lett. A viaszolás elég rendesen sötétített rajta. Úgy vettem észre, hogy minél sötétebb a szín, annál látványosabb a viaszolás is.

bor-fogantyu

Az i-re a pontot pedig a bőrfogantyúk tették. Nemrég rátaláltam egy bőrművesre, aki elkészítette nekem ezeket a szépségeket. Először arra gondoltam, hogy nem túl nagy ördöngösség egyenes bőrcsíkokat levágni, de miután megnéztem egy oktatóvideót a neten, gondoltam inkább átadom ezt a megtiszteltetést egy hozzáértőnek. És mennyire jól tettem? Áldom a Jóistent, hogy nem hagyta, hogy ezzel babráljak, mert még magammal babráltam volna ki. Csak annyit mondok, hogy megfelelő célszerszám és gyakorlat hiányában még egy egyenes vágást sem lehet készíteni…

borfoganytu

Így utólag fontos szempont a fogantyú kiválasztásánál, hogy az legalább fél cm vastag legyen. És azt is figyelembe kell venni, hogy az idő és a használat során sötétedik a színe.

bőr-fogantyú-leather-handle

Ahhoz, hogy megőrizzem ezt a modern eleganciát, semmiképp sem akartam normál csavarokkal rögzíteni a fogantyúkat, és természetesen egy ezüst szín sem passzolt volna hozzá. Persze ha az ember keres, akkor talál is. Méghozzá egy úgynevezett sörpadcsavart. Tényleg ez a becses neve. Van róla papírom is.

arany-spray

Mivel a színe nem igazán passzolt, ezért lefújtam a csavarokat arany színűre. Ez hasonlított leginkább a sárgarézhez, ami az eredeti elképzelésem volt.

kék-asztal-renovatura

Ez a darab megdolgoztatott rendesen. Nem mondom, hogy minden egyes percét élveztem, de amikor látja az ember a munkáját összeállni, ahogy lépésről-lépésre kialakul az összkép, az fantasztikus érzés. Néha, amikor a befejezek egy-egy munkát, csak úgy elvigyorgom magam a műhelyben, gyerekes vidámság tölti el a szívemet. A nehéz munka emléke pedig egy szempillantás alatt elillan.

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés


5 thoughts on “Hogyan készült: sötétkék íróasztal

  1. Szia Gabi!
    Tudsz segíteni, hogy mekkora méretűek ezek a fogantyúk?
    Már ügyködöm a rendelést, de szeretnék biztosra menni :) .
    Köszönöm!
    Üdv.: Petra

    1. Szia Petra!
      Már pontosan nem emlékeszem a méretre. Szerintem ízlés kérdése is.
      Javaslom, hogy egy fiók előlap méretű kartonlapot vigyél magaddal, így könnyebben el tudod dönteni. Vagy ha kivágsz különböző méretű papír csíkokat, és hozzápróbálod a kartonhoz, az is megkönnyíti a döntést.
      Arra viszont figyelni kell, hogy megfelelő vastagságú legyen a fogantyú, mert bőr a használattal megnyúlik és ezt bírnia kell.
      Remélem sikerrel jársz!
      Üdv: Adél

Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s