Egy félbehagyott projekt elkészül

Évekkel ezelőtt, még a kezdetek kezdetén találtam rá erre a két székre. Akkor még nem tudtam mi fán terem az alapos bútorjavítás és mennyi munkával jár egy kárpitozás a nulláról.

Rögtön hozzáfogtam, leszedtem az eredeti kárpitot, mit sem sejtve, hogy mi vár még rám. Első lépésként lefestettem őket a saját keverésű tejfestékemmel. Kész is. Vagyis dehogy, csak itt anno megállt a tudomány. Szerencsére nem sokáig, mert közben találtam egy kárpitosmestert, aki gyorstalpaló tanfolyamot tartott a rugózásról. Itt persze nem arra a rugózásra gondolok, amit már mindannyian az általános iskola tornaóráján elsajátítottunk, hanem az alábbi képen láthatóra.

 

Az egyik székről korábban itt írtam. Így félkészen, a még kezdetleges állapotban lévő széktesójával türelmesen várták a sorsuk jobbra fordulását.  A türelem pedig mint tudjuk…igazán pozitív dolog. Plusz még mondhatnék egy-két bölcsességet, hogy mindennek megvan a maga ideje, meg ilyesmi. De ha teljesen őszinte vagyok, akkor be kell valljam, hogy halogattam, hogy végre nekivágjak ennek a nagy falatnak (legalábbis akkor annak tűnt). Idén nyáron viszont elérkezett az idő, hogy feltekerjem a képzeletbeli ingujjamat és nekilássak a munkának. Egy kedves vásárlómnak megtetszettek a székek, én pedig belevágtam a felújításnak. A kérése azt volt, hogy csíkos lenvászon anyaggal legyen kárpitozva. A “munka közben” fotók most kimaradtak, így csak a végeredményt mutatom.  A jelenlegi gazdája meg volt elégedve a velük, aminek és rendkívül örültem!

 

 

 

 

Rajtuk kívül egy jobb sorsra váró rozoga ülőke is megszépült. Ezt teljesen szét kellett szedni, lecsiszolni, pácolni és az ülő részét újra vágni. Ezután került rá a kárpit. Így már jól megérdemelt helye lett a családi asztalnál.