Műhelytitkok

Mostanában elég sok időt töltök a műhelyben, így adja magát, hogy az év első bejegyzése a műhelyről szóljon.

Tavaly év vége felé járt nálam egy kedves fotós ismerősöm, P.D. Photo, és készített rólam és a műhelyről néhány remek képet. Valójában a blogra szerettem volna a bemutatkozáshoz egy vállalható fotót, mert így néhány év után már igazán itt volt az ideje. Végül nem csupán egy, hanem több vállalható kép is készült.

A történet egyébként úgy kezdődött, hogy nyáron egy közös barátnőnk esküvőjére készítettem egy ékszeres dobozt Dani kérésére. Ékszeres dobozért cserébe pedig fotózás jár.ékszeres doboz

A fényképezkedés egy élmény volt. Nem is gondoltam, hogy ilyen klassz lesz. Először kicsit ódzkodtam is tőle, csak legyek túl rajta, gondoltam, de aztán kifejezetten élveztem. Kreatívkodtunk is. Megnéztük a közeli elhagyatott pályaudvart, fotózkodtunk tehervonattal, Bzmottal, MÁV-os jelzéssel, fedett vonat beálló alatt, egykori iroda bejárat előtt és a romlott almáról nem is szóltam még. Ezúton is köszi Daninak a profi képeket és a nyitottságot!

Jöjjön néhány fotó a műhelyből, a műhelyről.

A háttérben a munkafalam látszik, amit nagyon szeretek, mert mindig megtalálok minden eszközömet. Már amim van. Majd feltöltöm egyéb, tárolási alkalmatossággal, de előbb a megfelelő szerszámokat kéne beszereznem, mint például egy használható gyalu. A kép baloldalán  ginkó levelek lenyomatait látjátok, amik minták egy korábbi projektemhez. Erről még nem írtam, de ami késik…arra rengeteget kell várni. Ahogy azt egy ősi bölcs tibeti mondás mondja.

portrait by P.D Photo

 

A műhely másik felén tárolom a festéshez szükséges anyagokat, és a nagyobb szerszámokat. A szerszámok jól el vannak rejtve egy tárolóban, amit hatalmas erőkkel tákoltunk össze. Persze a költségmegtakarítás érdekében a faanyagokat lomtalanításból összeszedett szekrényajtókból és raklapdeszkákból szereltük össze. Ezennel szeretném hangsúlyozni, hogy ezt senki ne ismételje utánam, mert szó szerint kínszenvedés volt összerakni. Még én se ismételném meg. 100 éven aluliaknak nem ajánlott (csak, hogy mindenki beleessen a szórásba). Az alábbi képen épp erre a “szépségre” támaszkodok. Ha nem is csábul el tőle az ember, legalább méretes, így minden belefér, amit elrejtenék a por és a szem elől. Képzelhetitek mi van odabent…

A pigmentjeim, a festékek és egyéb szerek pedig egy strapabíró polcon lelték meg végleges helyüket. Bár lehet, hogy egy üvegkalitka nem ártana nekik, mert mindig hatalmas por lepi el őket. A képeken természetesen csillognak, mert a fotózás előtt mindent tip-topra pucoltam, ahogy azt illik.

portrait

 

A hangulatképek.

ecsetek

 

ruler - vonalzó

 

A krétatáblára,  – ami valójában tejfestékkel van lekenve – szoktam írni az aktuális teendőket. A régi fazékban pedig akár hiszitek, akár nem, a fém alkatrészeket gyűjtöm szelektíven, amiket leszedtem az átalakított bútorokról. Lassan megtelik. Kapóra jön, hogy épp szemközt van egy fémgyűjtő/feldolgozó üzem.

műhely

Az akasztóm egy régi ajtódeszkából készült. Nincs felületkezelve, szerintem így a legszebb.

vintage

A tejfesték készítéshez használt pigmentporokat pedig fűszeres üvegcsékben tárolom. Így praktikus.

pigmentporok

 

Ha több képre vagy kíváncsi, nézz szét az instagram oldalamon is.

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés

Mentés


Vélemény, hozzászólás?

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s